A hétvége, ha nem is örökre, de jó ideig emlékezetes marad. Első este (péntek) bementünk Szombathelyre bulizni, és meglepően pörgős éjszakai élet van ott. Nagyvárosiként nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egyáltalán nem csalódtam. Az összes fiatal már nagyban ivott, mire beértünk. Találkoztunk jó pár érdekes és felettébb bosszantó emberrel, de voltak bőven helyes srácok is. Másnap a városban sétáltunk és alkalmam nyílt megismerni A. barátnőit. De sajnos nem tarthatott sokáig a jólét, ugyanis tegnap lekezdődött a második félév. Hurrá...

Hétfőn mindössze egy előadásom volt, de már attól teljesen bepánikoltam. A mostani félév jóval nehezebb lesz, már most tudom. De most máshogy fogom csinálni. Nem baszom el a szorgalmi időszakot mindenfélével (nem is tudom, mit csináltam ősszel, ha nem tanultam...), hanem összeszedem magam. A mostani csúszásom még könnyen behozhatom, de ha tovább rontok, akkor baszhatom. 9 év tanulás helyett jóval több fog rám várni. Ez a félév a tanulásról szól és mellette a fogyásról (persze a bulikról is, hogy tudnék azoktól megválni?!).

Elmúlt pár napban több cikk megírását is elterveztem, végül sikerült az elsőnek az bevezetésével elkészülni. Szinte folyamatosan talpon voltam.

Mivel két fontos tantárgyból is megbuktam, így rohangálhattam össze-vissza a kérvényekért, hogy mégis hegy vehessem fel a ráépülő tantárgyakat. Az aláírások nincs is baj, mert a tanárok simán megadták, de hogy ez milyen hosszú procedúra... Mellette még munkát is intézhettem. Tegnap is voltam munkamegbeszélésen, majd mehettem az eltére, onnan a sotéra, majd az én suliba, és a végére egy másik diákszövetkezethez egy másik munka miatt. Mire hazaértem, már csak arra volt energiám, hogy sorozatot nézzek. Ma is mehet be a campusra, de remélhetőleg ma már minden meglesz.

De ami lényeg: eljött a nap, amikor meglátogatom a barátnőim Szombathelyen. A. még lehívott múlthéten, ami végül mostanra lett alkalmas. K. (akivel szombaton inni mentünk) is ott lesz, úgyhogy nagyon jó hétvégének ígérkezik. Kicsit görcsbe is van tőle a gyomrom. Hogy mitől is pontosan, azt nem tudom megmondani. Izgalom, izgatottság, mert biztos nagyon jó lesz.. Kis félelem, hogy milyen lesz A. családjánál lakni, akiket még csak nem is ismerem és vajon mit fognak rólam gondolni. De így leírva, hülyeségnek is tűnik. Biztos minden a legnagyobb rendben lesz, csak jó vonatra szálljak.

Hát tegnap jók voltak a megérzéseim. Megbuktam. De még milyen csúnyán. Már eleve a beugrón se jutottam át, olyan nehéz volt. Az a tudat vigasztal, hogy  még a mai napon is olyan 70% volt a bukási arány.

Miközben osztották ki az elégtelenek, a proffok megemlítették, hogy idén tavasszal indítanak vizsgakurzust, mert olyan sokaknak nem sikerült teljesíteniük a tantárgyat. Komolyan mondom, ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Ez azt jelent, hogy egyáltalán nem fogok csúszni (legalább is, ha összeszedem magam), mert így majd felvehetem az összes tantárgyat, amikhez néhányhoz amúgy előfeltétel az anatómia, és párhuzamosan csinálhatom őket. Hála az égnek!

Tanultam a hibáimból. Következő félévben sokkal okosabban osztom be a vizsgámat, nem hagyok mindent utolsó pillanatra, és ami még fontosabb: TANULOK. Nem a vizsgaidőszakra hagyok mindent, hanem a szorgalmi időszak alatt is leülök a seggemre, és tanulok. Ez nem egy olyan szak, amin át lehet magam küzdeni minimális tanulással. Ez a félév jó lecke volt, hogy felfogjam, hogy ez már nem középiskola, rohadtul nem.

Akik régebben is jártak az oldalra, feltűnhetett nekik, hogy változtattam egy-két dolgon. Nem csak unalomból. Komoly terveim vannak.

Ez a grafikázás, segítséges dolog már nem nekem való, kinőttem belőle. Sokkal jobban érdekel maga a blogolás, főleg a könyvek és a hozzájuk tartozó dolgok (havi book haul, véleményezés, book tour, kihívások, stb.). Úgyhogy döntöttem: mostantól a blog (azon belül a könyv) lesz a fő téma.

Most eszedbe juthat, hogy akkor mért nem kezdek egyszerűn egy új üres oldalt? A válasz igen egyszerű: nem akarom 8 év munkáját a kukába dobni. Konkréten kislány korom óta ezt az oldalt szerkesztem, és már a részemmé vált, még akkor is, ha ennek a 8 évnek nem volt minden pillanat aktív. Rengeteg munkám van benne, a több száz leírás, több ezer kellékek. Egyszerűen nem akarom, nem tudom elhagyni őket.

Hogy pontosan hogyan is képzelem el ezt összehozni, az még nem körvonalazódott ki teljesen, de már dolgozom rajta. Holnap letudom az anatómiát, és újra élvezhetem az életem - bulik, könyvek, edzés & fogyás no meg persze az oldal. Csak tényleg éljem túl a holnapot... Hiába tanultam, most totál úgy érzem, hogy semmit de tudok. Olyan lehetetlennek tűnik ez az egész. Nem is értem, másoknak hogy sikerült átmenni. Már lélekben rákészültem, hogy meg fogok bukni. De ahelyett hogy itt nyafogok, inkább megyek tanulni. Még egyszer át tudom nézni az egész anyagot. Sikerülnie kell.