Évek óta minden januárban összegszem az előző évemet. 2015-nek már jó ideje búcsút intettünk, de nem akartam megszakítani ezt a kis hagyományt. Lássuk is, miket akartam elérni:

Lefogyni 65 kg-ra (amilyen izmos vagyok, már így elég jól fogok kinézni), ez a fő célom; jogosítvány (most jut eszembe, hogy fel kell hívnom az oktatóm, akit ki nem állhatok); nyáron sound és sziget; még jobb nyár; sikeres vizsgák (nem akarok félévek csúszni); új hobbi (komolyabban venni a kreatív dolgokat, akár varrás, új sport - gondolkozom az amerikai focin és a hokin); hök tagja lenni; még több embert megismerni; és persze végre barátot találni - nem akarok egyedül meghalni.

Hát, az biztos, hogy a pasitalálás mindig ott áll az utolsó helyen, mivel sose jön össze, így újra kitűzöm célnak. Ebben az évben se sikerült. Mily' meglepő. Amik viszont sikerültek:

• jogosítvány: sok szenvedés után májusban megszereztem
• nyár: Soundon és Szigeten is részt vettem. Utóbbi életem egyik legjobb hete volt. Soundra nem is szeretnék visszagondolni... Jézusom...

És ennyi. Nem sok. Bár őszintén nem is sajnálom annyira. Volt bőven más az életemben. Új egyetemet kezdtem, amit sokkal jobban szeretek, jobban is megy. A könyvgyűjteményem nagyon szépen gyarapodik. Hóvirágot, a kis drágámat, még mindig imádom. Barátaim megvannak még. Tehát tényleg nem mondhatom, hogy rossz évem volt. Oké, a súlyommal még mindig problémák vannak, de mellette sok pozitívum is van. Mindenképp jobban alakult mint 2014....

És akkor lássuk is, mit szeretnék 2016-ra:
Snowboard (két nap múlva megyek); fogyni minimum 30 kg-t (még mindig ezen van a fő hangsúly); edzést és jógát komolyabban venni; sikeres tavaszi vizsgaidőszak (főleg a nyelvvizsga); részese lenni a BME-VIK senior csapatának, nyáron újra Sziget (akár más fesztivál is, ha lesz rá ember/ pénz); sminktanfolyam; elindítani azt a nagyobb-szabású oldalt, amit tervezek; álomhaj; és persze ismét utolsó nagy vágyként: egy fiú. Már igazán itt lenne az ideje.

Igen, szokásomhoz híven eltűnök fél évre, majd hirtelen újra megjelenek. Pénteken letudtam a vizsgaidőszakot meglepően jó eredménnyel. Ez a holland szak ezerszer jobban passzol hozzám... A lényeg dióhéjban: nagy terveim vannak a jövőre nézve.

Tudom, hogy egyszerűen úgyse bírom ki blog nélkül, de ezt a könyves dolgot nem tudom folytatni. Nem is tudom, mit gondoltam. Ez a félév felnyitotta a szemem az írástudásomat illetően. Nem tudok (kritikákat) írni. Csapnivaló a "stílusom". Szeretnék egy személyes-divat-diy blogot, de ez még nagyon nem körvonalazódott Egy sminkes tanfolyamot is el akarok végezni a második félév mellett. De előbb ahhoz még pénzt kell keresni. Szóval sok minden lesz. Ráadásul első félévben elég kevés kreditem van, így sokkal több tantárgyat kell felvennem...

Bár nem vagyok a Hillywood Show-nak nagy rajongója (anno a Twilight paródiákon keresztül ismertem meg őket, amik nem igazán nyerték el a tetszésemet), de a Supernatural paródiájuk fantasztikus lett. Amin megláttam az első szereplőt a videóban, alig hittem a szememnek. A végére már Jared, Jensen és Misha is megjelenik. Egyszerűen lenyűgöző lett.

Már egy hete vége a Szigetnek, de bennem még mindig élénken élnek az emlékek. Azt hiszem, nem túlzok, hogy ha azt mondom, hogy ez volt életem egyik legjobb hete. Barátok, buli, zene, ismerkedés. Minden volt, ami egy jó fesztiválhoz kell. Bele se akarok gondolni, hogy egy évet kell várnom, hogy újra fesztiválozhassak.

Sajnos nem mindenre jutottam el, ami igazán érdekelt volna, de helyette más élményekben volt részem. Cro, Ellie G és a többi. Egyértelműen Martin Garrix volt a legnagyobb élmény. Hatalmas buli, nagyon jó zenék (köztük a Gold skies, ami számomra a tavalyi nyár egyik kedvenc zenéje), és még Martin is aktív volt. Ellenben Avicii-vel. Ő számomra egy csalódás volt... Imádom a zenéit, de ez a koncert... Jó pár szám nem is az övé volt, semmi kapcsolat a közönséggel.

A fesztivál végével napokon keresztül újra és újra lepörgetem magamban az eseményeket. Mi lett volna, ha hamarabb érünk ki a fesztiválra. Mi lett volna, ha tovább beszélek azzal a sráccal. Mi lett volna, ha sikerül összefutni a nagyobb társasággal. Mi lett volna, ha... Túl sok a ha. És azt a hülyeséget mindig eljátszom. Olyan sok mindent megbánok. Hányszor fogadtam meg magamnak, hogy inkább megyek bele mindenbe, és bánom meg később, mintha egyáltalán nem csinálok semmit.  Jobb később a bűntudat. Már túl sok lehetőségem volt, amivel nem éltem

A tegnapi és mai napot Velencén töltöttem Be. nyaralójában. Ott volt még három, számomra ismeretlen barátnője. Eleinte feszengtem a dologtól, hogy én mint ötödik megyek négy jó barátnőhöz, de végül fölösleges volt az aggodalmam. Összességében azért jól éreztem magam. Az se zavart, hogy a hatalmas testem fürdőruhában kell mutatni (tegyük hozzá, nagyon szeretem az új Forever21-os a fürdőruhám), lányokat is jó volt megismerni. Egytől-egyig szimpatikusak voltak. Jó több és több embert megismerni. Ezért is várom már, hogy elkezdhessem az új szakom.

De még mindig sajnálom, hogy így alakult a nyaram... Elég rossz volt hallgatni a lányokat, hogy ők már mi mindent csináltak, és milyen sok helyen voltak már a nyáron. Én meg itthon pusztulok... Olyan szívesen lemennék Balatonra.