Az oldal alnevét adó szám... Jelenlegi kedvenc (és csengőhang is).

When the darkness falls asleep
Steal my heart away from me
Hold me while you rip my soul apart.
I'm hollow.

Borzalmas vagyok... Megint napok óta rohadtul semmit se csinálok. Három napja ki se tettem a lábam a lakásból - a kutyasétán kívül. Edzeni se mentem, de még itthon se vettem rá magam, hogy kezdjek valamit a hab testemmel. Katasztrófa. És nem is arról van szó, hogy nincs mit csinálnom. Áh, dehogy. Napok óta megvan nyitva a Word, hogy az Origin értékelőt megírjam, de ott is kemény húsz szóig jutottam. Az újabb részbe bele se kezdtem . Már rég meg akarok tanulni ilyen csomós karkötőt csinálni, és egyéb ékszereket gyártani, de még arra se tudom magam rávenni. El kéne mennem a kontaktlencséért is, mamámhoz is, takarítás, selejtezés.... De semmi.

Ma is egész nap magyar youtboboskat néztem, pedig eddig nem is nagyon szerettem őket. Ha nem azt, akkor meg kihevertem a kanapéra, és kerestem valami értelmetlen műsort. Tényleg, erre nincsenek szavak. Amilyen lusta vagyok, az már valami betegség. 82 szintű semmittevő vagyok. Úgy el tudom ütni a napokat, hogy észre se veszem. Pedig nagyon vészesen közeledünk a nyár vége felé... Konkrétan öt hét, úristen. Én meg Sound és az egynapos Keszthelyen kívül sehol se voltam. Valahogy nem így képzeltem el az egész szünetet. Most már muszáj lesz valamit kezdenem magammal valamit, mert csak itthon növesztem az így is hatalmas fenekem.

Igen, újabb, egyszerű, blogos kinézet. Már kellet frissítés, de most nem ez a lényeg.

Hétvégén voltam Keszthelyen, és végre találkozhattam a drága egyetemi barátnőimmel. Úgy hiányoztak már... Be.-t már április óta nem láttam, A.-t is csak június végén. Persze, neten keresztül végig beszéltünk, de az egyáltalán nem ugyanaz mint személyesen együtt lenni.

Első este ittunk, buliztunk (persze mi mást) egy jót. Nem is "büszkélkedek el" azzal, hogy a kerítésmászási tehetségemet újra megvillantottam. Gazdagabb lettem 5 karcolással (vagy inkább vágással) a lábamon... De legalább a buli jó volt. Másnap elmentünk ebédelni, majd művelődtünk kicsit. Igazán ránk fért az este után. Voltunk a Kastélyban és a Vadászati Múzeumban is. Nagyon élveztem. Nem is gondoltam, hogy a Vadászati ilyen jó lehet, a Kastélyról nem is beszélve. Ha egyszer olyanban élhetnék, akár csak pár napig... Csak túl hamar vége lett. Szombat este értünk le, majd vasárnap este jöhettünk is vissza. Nem volt elég. Nem tudtunk mindent megbeszélni.

Olyan sokat tudtam volna még mondani, és mégse tettem. Azért ezek a kimaradt hónapok megérződtek. Ráadásul most, hogy új egyetemre megyek megyünk (hárman háromfelé)... Nem akarom, hogy bármiben megváltozzon a barátságunk. Nem fogom hagyni, nem fogok őket is elveszíteni. Szükségem van rájuk és a barátságukra.

Igazából nem is tudom, mit mondhatnék. Újra eltűntem, újra visszajöttem. Megint egy újabb kinézettel kezdtem, igazából csak a szokásos. Az elmúlt körülbelül négy hónapban ismét sok minden történt. Egy konkrét #BalatonSound2015.

A témát illetően viszont egyelőre tanácstalan vagyok. A blog mindenképp marad, de a könyvek? Nem tudom. Új szakra (akarok) menni, néderlandisztikára, ahol viszont majd rengeteget kell tanulni, így nem tudom, hogy mennyire fog majd az időmbe beleférni az ismertetők írása. Vagy egyáltalán a magyar nyelvű könyvek olvasása. Mindegy. Ez egyenlőre a jövő zenéje. (Remélem, lesz lehetőség a Károlin erre a szakra pótfelvételizni, különben nem tudom, mit kezdek magammal.) A nyár alatt meg megpróbálok minél több időt fordítani az én kis drága honlapomra. Belegondolva az adryka.gp azon kevés dolgok egyike, ami az elmúlt közel egy évtizedben mindig része volt az életemnek. Szerintem sose fogok tudni tőle végleges megválni.