Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?

A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.

Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.

Csilagozás: 3/5

Most ellenőriztem a kis "könyv-naplóm" (mert hogy nekem olyan is van, már több mint 3 éve vezetem), és Kiera Cass - A Párválasztó sorozatának első részét pontosan 2013. január 6-án fejezetem. Jó régen volt. Anno még angolul olvastam ebookon. A történetbe már elsőre beleszerettem, mivel mindig is rajongtam a hercegekért, legyen szó könyvekről vagy filmekről. Egy tündérmesében szeretnék élni, aminek kihagyhatatlan része maga a tökéletes herceg.

Akkoriban tetszett a könyv, de nem maradt meg bennem olyan "hű, de fantasztikus"-nak, de tudtam, hogy majd mindenképp szeretném folytatni a sorozatot. Mivel itthon már jó ideje megjelent az egész sorozat magyarul, úgy éreztem, hogy itt az idő, hogy megrendeljem a trilógiát (ami végül nem is az, mert ebben a évben fog megjelenni a The Heir - Az örökös - angolul), és belevessem magam America ( milyen név ez...) életébe. Nem szoktam olyan könyvet megvenni, amit már ebookon kivégeztem, de semmiképp se maradhatott hiányos a kollekcióm.

A hétvége, ha nem is örökre, de jó ideig emlékezetes marad. Első este (péntek) bementünk Szombathelyre bulizni, és meglepően pörgős éjszakai élet van ott. Nagyvárosiként nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egyáltalán nem csalódtam. Az összes fiatal már nagyban ivott, mire beértünk. Találkoztunk jó pár érdekes és felettébb bosszantó emberrel, de voltak bőven helyes srácok is. Másnap a városban sétáltunk és alkalmam nyílt megismerni A. barátnőit. De sajnos nem tarthatott sokáig a jólét, ugyanis tegnap lekezdődött a második félév. Hurrá...

Hétfőn mindössze egy előadásom volt, de már attól teljesen bepánikoltam. A mostani félév jóval nehezebb lesz, már most tudom. De most máshogy fogom csinálni. Nem baszom el a szorgalmi időszakot mindenfélével (nem is tudom, mit csináltam ősszel, ha nem tanultam...), hanem összeszedem magam. A mostani csúszásom még könnyen behozhatom, de ha tovább rontok, akkor baszhatom. 9 év tanulás helyett jóval több fog rám várni. Ez a félév a tanulásról szól és mellette a fogyásról (persze a bulikról is, hogy tudnék azoktól megválni?!).

Elmúlt pár napban több cikk megírását is elterveztem, végül sikerült az elsőnek az bevezetésével elkészülni. Szinte folyamatosan talpon voltam.

Mivel két fontos tantárgyból is megbuktam, így rohangálhattam össze-vissza a kérvényekért, hogy mégis hegy vehessem fel a ráépülő tantárgyakat. Az aláírások nincs is baj, mert a tanárok simán megadták, de hogy ez milyen hosszú procedúra... Mellette még munkát is intézhettem. Tegnap is voltam munkamegbeszélésen, majd mehettem az eltére, onnan a sotéra, majd az én suliba, és a végére egy másik diákszövetkezethez egy másik munka miatt. Mire hazaértem, már csak arra volt energiám, hogy sorozatot nézzek. Ma is mehet be a campusra, de remélhetőleg ma már minden meglesz.

De ami lényeg: eljött a nap, amikor meglátogatom a barátnőim Szombathelyen. A. még lehívott múlthéten, ami végül mostanra lett alkalmas. K. (akivel szombaton inni mentünk) is ott lesz, úgyhogy nagyon jó hétvégének ígérkezik. Kicsit görcsbe is van tőle a gyomrom. Hogy mitől is pontosan, azt nem tudom megmondani. Izgalom, izgatottság, mert biztos nagyon jó lesz.. Kis félelem, hogy milyen lesz A. családjánál lakni, akiket még csak nem is ismerem és vajon mit fognak rólam gondolni. De így leírva, hülyeségnek is tűnik. Biztos minden a legnagyobb rendben lesz, csak jó vonatra szálljak.

Gyönyörű