Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.
Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Csillagozás: 5/5

Borzalmas vagyok... Megint napok óta rohadtul semmit se csinálok. Három napja ki se tettem a lábam a lakásból - a kutyasétán kívül. Edzeni se mentem, de még itthon se vettem rá magam, hogy kezdjek valamit a hab testemmel. Katasztrófa. És nem is arról van szó, hogy nincs mit csinálnom. Áh, dehogy. Napok óta megvan nyitva a Word, hogy az Origin értékelőt megírjam, de ott is kemény húsz szóig jutottam. Az újabb részbe bele se kezdtem . Már rég meg akarok tanulni ilyen csomós karkötőt csinálni, és egyéb ékszereket gyártani, de még arra se tudom magam rávenni. El kéne mennem a kontaktlencséért is, mamámhoz is, takarítás, selejtezés.... De semmi.

Ma is egész nap magyar youtboboskat néztem, pedig eddig nem is nagyon szerettem őket. Ha nem azt, akkor meg kihevertem a kanapéra, és kerestem valami értelmetlen műsort. Tényleg, erre nincsenek szavak. Amilyen lusta vagyok, az már valami betegség. 82 szintű semmittevő vagyok. Úgy el tudom ütni a napokat, hogy észre se veszem. Pedig nagyon vészesen közeledünk a nyár vége felé... Konkrétan öt hét, úristen. Én meg Sound és az egynapos Keszthelyen kívül sehol se voltam. Valahogy nem így képzeltem el az egész szünetet. Most már muszáj lesz valamit kezdenem magammal valamit, mert csak itthon növesztem az így is hatalmas fenekem.

Igen, újabb, egyszerű, blogos kinézet. Már kellet frissítés, de most nem ez a lényeg.

Hétvégén voltam Keszthelyen, és végre találkozhattam a drága egyetemi barátnőimmel. Úgy hiányoztak már... Be.-t már április óta nem láttam, A.-t is csak június végén. Persze, neten keresztül végig beszéltünk, de az egyáltalán nem ugyanaz mint személyesen együtt lenni.

Első este ittunk, buliztunk (persze mi mást) egy jót. Nem is "büszkélkedek el" azzal, hogy a kerítésmászási tehetségemet újra megvillantottam. Gazdagabb lettem 5 karcolással (vagy inkább vágással) a lábamon... De legalább a buli jó volt. Másnap elmentünk ebédelni, majd művelődtünk kicsit. Igazán ránk fért az este után. Voltunk a Kastélyban és a Vadászati Múzeumban is. Nagyon élveztem. Nem is gondoltam, hogy a Vadászati ilyen jó lehet, a Kastélyról nem is beszélve. Ha egyszer olyanban élhetnék, akár csak pár napig... Csak túl hamar vége lett. Szombat este értünk le, majd vasárnap este jöhettünk is vissza. Nem volt elég. Nem tudtunk mindent megbeszélni.

Olyan sokat tudtam volna még mondani, és mégse tettem. Azért ezek a kimaradt hónapok megérződtek. Ráadásul most, hogy új egyetemre megyek megyünk (hárman háromfelé)... Nem akarom, hogy bármiben megváltozzon a barátságunk. Nem fogom hagyni, nem fogok őket is elveszíteni. Szükségem van rájuk és a barátságukra.

Eredeti méret: link

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Csillagozás: 4/5