|
Címszavakban: Adry*, 20, lány, Pest, egyetemista - néderlandisztika; álmodozó típus - egy tündérmesében szeretne élni, poénos, néha önző; barátok, bulik, éjszakai élet, könyvek, kreatív dolgok, kondi, hó, divat. || Az én oldalam, az én életem, az én történeteim, az én véleményeim, az én könyveim és az én munkáim. Így tudnám jellemezni az oldalt. És magamat? Na, ez már egy nehezebb kérdés. Ami a legfontosabb az oldal szempontjából, hogy imádok olvasni, igazi könyvmoly vagyok. Minden egyes könyvbe beleélem magam, és eljátszom a gondolattal, hogy én is egy szereplője vagyok. Kedvenc zsánerem a fantasy kis romantikával. Bárhol, bármikor tudok olvasni. Megszállottan gyűjtöm a könyveket, főleg a young adult, azon belül is vörös pöttyösöket, de persze van bőven más is. Szeretek a két kis kezemmel kreatívkodni is, de abba csak most kezdem magam igazán beleásni.
Goodreads || Tumblr
#WEB - oldallal kapcsolatos információk
#REVIEWS - ismertetők könyvekről és egyéb finomságokról
#FOR YOU - grafikák, leírások neked
#LOG IN - bejelentkezés a szerkesztőnek
#HOME - vissza a friss bejegyzésekhez
| | |
|
 Mats Strandberg, Sara B. Elfgren - Tűz [goodreads] (Engelsfors trilógia)
Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket…
Kedvenceim
Olvasásra várnak
| | |
|
Itt találhatjátok azokat az oldalakat, amiket bármikor szívesen meglátogatok.
| | |
|
|
Welcome 2014!
Huh, de furcsa, hogy már 2014 kell írnunk. Nagyon repül az idő.
A Szilveszterem meglepően jól telt. Eleinte nem akartam elmenni a házibuliba, mert nem sok kedven volt házzá, másrészt a torkom is rohadtul fájt. Pont írtam volna Zs.-nek, hogy mégis itthon maradok, mikor látom, hogy sikerült rábeszélnünk, hogy ő is velünk tartson. Gondoltam, most már mindenképp elmegyek, max hamar lelépek. Örülök, hogy végül elmentem. Egy tényen kívül nagyon jó volt.
Az az egy dolog, ami belerondított az estébe egy srác volt - nevezzük x-nek. Eleve egy olyan fiúnak volt a rokona, aki már elég korán lelépett, de x maradt a házibuliban. Huszon valahány éves, dolgozó ember létére egy gimis buliba jött el szilveszterezni. Nem érzi kínosnak? Az este nagy részén a nyakamon volt, szinte minden 20 percben felcseszte az agyam. Nem tűnt fel neki, hogy azért rázom le mindig, mert antipatikus.
Ami még rosszabb, hogy holnap is lesz egy házibuli (születésnap), és x megint ott lesz. Csak abban a bízom, hogy mivel tbb lány jön el, rólam végre valahára le fog szállni... Istenem, ilyen idiótát...
Adry*, 2014. jan. 02. 10:32
Sport az első
 Sikeresen meghosszabbítottam a szünetemet. Egész szünetben szarul voltam, konkréten a téli szünet első napján úgy keltem, hogy bedurrant a torkom. Pár nap után kigyógyultam belőle, erre náthás lettem, majd miután azt hittem, hogy végre jól vagyok, újra begyulladt a torkom. Persze hétfőre már alig volt valami bajom, de csak azért is elmentem az orvoshoz, aki, hála az égnek, egész hétre kiírt.
Viszont ki is használom az alkalmat, hogy itthon lehetek, nem ülök egy helyben a fenekemen. Új év, új én. Már mikor eldöntöttem, hogy Karácsony után visszatérek az egészséges életmódhoz, és a sport még fontosabb szerepet fog betölteni az életemben. Eddig csak magamtól edzettem a konditeremben, de mostantól már mindenféle fitnesz órára járok. Terveim szerint minimum 5x egy héten, de akár minden nap szívesen elmegyek edzeni. Tényleg ott tartok, hogy ezeket az órákat szívesen látogatom. Emlékszem, egyedül lemenni az edzőterembe, és folyton azt lesni, hogy mikor lesz már vége, nagyon rossz volt. Többször is előfordult, hogy nem mentem el, mert hogy egyáltalán nincs hozzá kedvem. De ez most más. Naponta nézegetem a fitneszterem órarendjét, hogy mikor milyen órára tudok menni. És amitől minden jobban be vagyok sózva: a rúdfitnesz. Most pénteken fogom elkezdni, alig bírom kivárni.
Van egy nagy álmom. Tökéletes szálkás testet szeretnék.  Végre szeretnék úgy elmenni vásárolni, hogy a legtapadósabb ruhát is ránézésre megvehetem, mert úgyis jól áll rajtam. Az edzés már megvan (és meglesz), már csak (még) helyes(ebb) táplálkozásra kell odafigyelnem. A csokiról már leszoktam, nincs itthon, ezért nem is eszem. A túró rudin kívül semmi édességet nem eszek, csak amiket én magam csinálok, de azokat olyan anyagokból, amiket tudom, hogy csak jót tesznek a szervezetemmel. Tudom, hogy kitartó munkával elérhetem a célom. Nem fogom feladni egy apró botlás miatt, kitartóan folytatni fogom a diétát, és utána is tartani fogom magam az egészséges életmódhoz. Tudom, hogy meg tudom csinálni.
És ez most mindenkihez szól: az álmaink valóra válhatóak, csak keményem meg is kell dolgoznunk érte.
Adry*, 2014. jan. 07. 21:53
First Pole fitness class
 Tegnap teljesült egy régi, nagy vágyam, elmentem életem első rúdtánc órájára.
A tegnapi nap folyamán szinte végig azon görcsöltem, hogy milyen lesz ez az egész, milyen ügyetlen leszek. Még az öltözőben várva, hogy elkezdődjön az óra, azon agyaltam, hogy biztos jó ötlet volt-e ez. A terembe belépve nem találtam a helyem, beálltam a fal mellé, és néztem, ahogy a többiek szerelik össze a rudakat. Nem tudtam mikor kell fizetni, nem tudtam, miben tudnék segíteni, sőt azt sem tudtam ki az edző. Voltunk vagy 14-en, köztük 10 profi. És ezen akadtam fenn, és amúgy is az egész órán. Kereken kimondom: szar volt. Hogy lehet egy ilyen órát így megszervezni?
Rajtunk kívül egy első órás lány volt, volt két kezdő, és a többiek már úgy mutatványoztak a rúdon... Néha odajött hozzánk, első órákhoz, a edző, mutatott egy-két forgást, és ennyi. Semmi helyes láb- és kéztartás. Utána továbbállt, és csak néha-néha visszajött, de akkor se nagyon figyelt arra, hogy mit csinálunk. Az egész óra borzalmasan volt megszervezne. Nem is értem, hogy lehet összeengedi a kezdőket a profikkal. Arról nem si beszélve, hogy a bemelegítés 5 perces bohóckodás volt, nyújtás m,eg egyáltalán nem is volt. Hiába voltam ott 1,5 órát alig csináltam bármit is. Konkréten itt a jobbak csak kibéreltek egy rudat, amin 2 órán keresztül gyakorolhatnak, de nem volt semmi összhang, semmi az égadta világon. Ja, és ez persze egy összeszokott csapat volt, ott mesélgettek az életükről egymásnak. Ebbe egy kis újonc nem tud becsatlakozni.
Viszont magát a rúdon való táncolást, forgást azt a nagyon picit is, élveztem, sőt. Tudom, hogy a kezdet a legnehezebb (mint általában minden sportnál), de itt ez duplán igaz. Az eléje roppant nehéz munka, de egy idő után kifizetődik a dolog. Eldöntöttem, hogy hiába van az első óráról ilyen rossz véleményem, megannyi kék-zöld foltom, csak azért is meg fogok tanulni rúdtáncolni.
Miután hazaértem, elkészült  em lefekvéshez, még egy óráig elkezdtem kutakodni, hogy hol lehetne olcsóbb és közeli oktatást találni. És nem volt hiába való. Egy óra keresgetés után (nem túlzok, tényleg egy órán át olvasgattam a google, a facebook és x oldalak ajánlatát) meg is lett az eredménye. Találtam egy olyan stúdiót, ami konkréten egy hónapja nyitott. Két lány vezeti az egészet, vannak különböző szintek, már délután vannak órák, és tőlem nincs olyan messze. Ha minden igaz, ma megyek is kipróbálni. Ezt még jobban várom, ez teljen más lesz. Másnak kell lennie.
Adry*, 2014. jan. 11. 11:38
Utálnám a sulit?
Emlékszem, régebben számomra sose volt nyűg suliba menni. Konkréten imádtam iskolába járni, mert tudtam, hogy a társaság feldobja a napom. A tanulással se volt semmi bajom, mert benne voltam egy bizonyos rutinban: hazajövök, eszek, tanulok, és csak azután állok neki bármi mással foglalkozni.
De ez mára már megváltozott. Egyik része, az hogy alig van egy-két ember, akikkel tudok szünetben dumálni, totál egyedül érzem magam. A másik már maga a tanulás. Egyszerűen nem tudok tanulni. Nem és kész. Nem is értem, hogy régen hogyan tudtam csak a tanulásra koncentrálni.
Konkréten számolom vissza az időt, hogy mikor lesz kezdődik már az érettségi szünet. Annyira várom már, hogy végre itthon lehessek, mindennap mehessek edzeni, találkozni azzal az pár emberrel, akire még számíthatok és így tovább. Reggelente nyűggel kelek fel, hogy már megint 50 percet kell békávéznom, hogy eljussak abba a borzadályba.
Ezzel együtt még 15 hét. Túlélem. Nagyon remélem.
Adry*, 2014. jan. 14. 17:13
Sűrű napok.
Mostanában alig vagyok ithon, amit igazából nem is sajnálok. Én tipikusan az a személy vagyok, aki abban hisz, hogy az embernek arra van ideje, amire időt szakít. Oké, suliba muszáj járni (már csak 14 hétig), mellette tanulni, de amúgy azt csinálok az időmmel, amit akarok. Heti kétszer eljárok 90 perces német órára, majd mindennap edzek, és a további időben csak a pihenéssel és a szórakozással töltöm. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy most nincs sok időm olvasni. Ha este 10-kor kerülök ágyba, már egyszerűen nem tudom megtartani a könyvet, annyira fáradt vagyok.
Tegnap végre kipróbáltam a rúdtáncot a másik helyen. Nem tagadom, most is voltak fenntartásaim, de amint találkoztam az oktatóval, minden aggodalmam elszállt. Nagyon vidám, kedves, segítőkész csajszi. Az óra nagyon jó volt. Mindössze 4-en voltunk az oktatóval együtt, kellemes kis családias hangulatú volt. Az oktató mindenkit külön megnézett, folyton mondta, hogy mit csináljunk másként, min kell változtatni, mivel tudjuk szebbé tenni az egészet stb. Már várom a jövőheti órát.
Adry*, 2014. jan. 17. 21:58
Időhúzás
 Törit kéne tanulnom és németre kéne gyakorolnom. Holnap pótlom a töri témazárót, és csak annyi a szerencsém, hogy 6 fejezetből ötöt már a hét folyam megtanultam. Hiába van meg a dolgozat, amit írni fogok, ezért meg kell tanulnom az anyagot, hiszen mégis érettségizni fogok belőle. De ahelyett, hogy nekiülnék, és egyszerűen megtanulnám, itt siránkozok és írok a semmiről.
Mert tényleg: miről is írnék. Ragozzam újra, hogy milyen fontos lett a fitness az életemben? Mert igaz, alig vártam a hétvégét, mert tudtam, hogy kapok új edző ruhákat. Ez azért hihetetlen. Két éve nem gondoltam volna, hogy majd az okoz örömöt, hogy új sportszerelést kapok. Sőt, vettem magamnak egy olyan csodálatos puma cipőt! Kifejezetten fitness cipő, olyan könnyű, úgy illeszkedik a lábamra, olyan kényelmes, mintha nem is cipő lenne rajtam. Ez csak újabb plusz, hogy mért várom annyira a holnapi edzést. Arról nem is beszélve, hogy felavathatom az új ruhákat is. A nadrág direkt olyan, hogy a térdénél van kis szivacsbetét, hogy ne tegyem tönkre sok térdeléssel.
Na jó, elég volt. Vár rám a történelem.
Adry*, 2014. jan. 19. 12:31
Megvan a jövőm?!
 Tegnap voltam az NKE - az álomegyetemem - nyílt napján, és őszintén mondhatom, hogy ez volt a legjobb nyílt nap az összes közül, pedig, hidd el, voltam jó páran. Azonkívül, hogy minden fontos információt elmondtak, bármelyik hallgatótól kérdeztél, készséggel válaszoltak, segítettek, amiben tudtak, rengeteg bemutató volt (önvédelmi, katonai, alakzati), kiállítotok (konkréten be lehetett mászni a tankokba, használni lehetett a fegyvereket) és így tovább. Csak azt sajnálom, hogy nem volt elég hosszú. Még olyan sok mindent tudtam volna nézni, de mire odaérhettem volna, addigra nagyrészt vége volt a nyílt napnak.
És ami még fontosab: végre olyan szak mellett döntöttem, amit a szülők is elfogadnak, és többé-kevésbé elfogadnak. Pénzügyi nyomozói valamint vám- és jövedékigazgatási. Így igaz, NAV-os leszek. Amellett hogy lesz biztos helyem, navos ként jól kereshetek, még yon érdeklődök is a szakma iránt. Ha minden igaz, a munkám nem nyűg lesz számomra. Már csak a fizikai, egészségügyi és a pszichés vizsgákon kell megfelelnem, össze kell hoznom egy jó törit (persze a majdnem tökéletes matek érettségi mellé), és benn is vagyok. Most már van miért történelmet tanulnom. Ha úgy érzem, hogy semmiképp se menne a tanulás, majd az NKE emlékeztetni fog, hogy mire is készülök és miért kell most küzdenem (ugyanez igaz a futásra is).
Adry*, 2014. jan. 25. 11:37
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
