Címszavakban: Adry*, 20, lány, Pest, egyetemista - néderlandisztika; álmodozó típus - egy tündérmesében szeretne élni, poénos, néha önző; barátok, bulik, éjszakai élet, könyvek, kreatív dolgok, kondi, hó, divat. || Az én oldalam, az én életem, az én történeteim, az én véleményeim, az én könyveim és az én munkáim. Így tudnám jellemezni az oldalt. És magamat? Na, ez már egy nehezebb kérdés. Ami a legfontosabb az oldal szempontjából, hogy imádok olvasni, igazi könyvmoly vagyok. Minden egyes könyvbe beleélem magam, és eljátszom a gondolattal, hogy én is egy szereplője vagyok. Kedvenc zsánerem a fantasy kis romantikával. Bárhol, bármikor tudok olvasni. Megszállottan gyűjtöm a könyveket, főleg a young adult, azon belül is vörös pöttyösöket, de persze van bőven más is. Szeretek a két kis kezemmel kreatívkodni is, de abba csak most kezdem magam igazán beleásni.
#WEB - oldallal kapcsolatos információk
#REVIEWS - ismertetők könyvekről és egyéb finomságokról
#FOR YOU - grafikák, leírások neked
#LOG IN - bejelentkezés a szerkesztőnek
#HOME - vissza a friss bejegyzésekhez
Könyvespolc
Mats Strandberg, Sara B. Elfgren -Tűz [goodreads] (Engelsfors trilógia)
Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket…
Kezdek nagyon beparázni a munka miatt. Holnapután kezdek. Már hétvégén is aggódtam, de most akárhányszor rágondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Az a tipikus, amikor félek az új dolgoktól. Ugyanazt tudom írni, amit pénteken írtam.
Mi van, ha rájövök, hogy ehhez tök hülye vagyok? Mi van, ha elrontok valamit?Mi van, ha egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit kell csinálni? Csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy a precizitásomnak és figyelmességemnek köszönhetően nem lesznek gondok. Nem lesznek. Minden rendben lesz. Minden. Ugye?
Az biztos, hogy szerda reggel hajnalban fenn leszek, és teljesen ki leszek. Kapkodni fogok, elfejletek dolgokat, majd elindulásnál remegni fognak a térdeim.
Így belegondolva, nagyon húzós lesz ez a három hét. Minden hétköznap dolgoznom kell 8-16-ig, majd jövőhéttől kedden és csütörtökön nyelvvizsga-előkészítő 19:30-ig, és még angoltanárhoz és edzésre is kell járnom. De szerintem az utóbbit átrakom hétvégére, de szigorúan hajnalra, olyan 7 körülre. Csak éljem túl.
Tegnap nekiálltam az ouat-nak, és eljutottam a designig. Ige, több óra szenvedés után, csak a fejléccel készültem el. Eleve csak olyan 15 körül álltam neki, mert Teen wolfot néztem, majd amikor megnyitottam a képeket, fogalmam se volt, hogy mit kezdjek velük. Végül teljesen más jött ki, mint az eredeti elképzelésem, de nem lett rossz. Megírok pár modult, felteszem a designt, majd kiírom a társszerkesztői feltételeket.
Adry*, júl. 02. 8:42
Diákszövetség - kínos látogatás
Ahhoz, hogy munkába állhassak, be kell lépnem egy diákszövetségbe, amin keresztül kapom majd a fizetést. Hát persze, hogy egy olyanról volt szó, amelyikről még nem is hallottam. Nem ám aközött a 4 között van, ahova beregisztráltam, nem. Mért is lenne ennyire egyszerű?
A mai volt az a nap, amikor el kellett mennem Budára az irodájukba. Oké, Buda, igaz, hogy sose járok arrafelé, de majd megoldom. Otthon nyomtattam ki térképet, anyum segítségével felírtam, hogy melyik villamossal merre kell mennem, sőt még egy másik variációt is felírtam, ha valami probléma akadna a sárga villamossal. Könnyen odataláltam, de utána jött csak a feketeleves.
Bementem, szépen köszöntem, ahogy tanították, majd mondtam, hogy ennél és ennél a cégnél fogok dolgozni, és ő és ő tudja, hogy jövök. Első kérdésük: "Hoztál iskolalátogatási papírt? - Nem, nem hoztam, mivel zárva van a suli. - De hiszen azzal igazolod, hogy diák vagy. - Tudom, de ha zárva van a suli, nem tudok bemenni, és kérni egyet. Van nálam bizonyítván, az nem elég?" Valahogy így ment tovább a beszélgetés, ami elég megalázó volt.Hogyan kérhettem volna olyan papírt, ha egyszer pénteken hívtak interjúra, aznap kaptam az állást, és csak szerdán van nyitva az iskola?! És én vagyok a hülye, amiért nem hozom a legfontosabb papírt... Oké, teljesen megértem, hogy kell a szövetkezetnek, de ha egyszer kiskorú vagyok, és még a bizonyítványom is ott van, amibe bele van írva, hogy 11. osztályba léphet, nem elég???
Mondták, hogy töltsek ki egy űrlapot. Közben jött egy másik lány, aki a TAJ számomat kérdezte. Odaadtam az összes iratom, keresgéljen kedvére. Utána jutott eszembe, hogy, ja, a kártya másolatát pont most szedtem ki - persze, ezt ott nem említettem. Már kezdtem magam kínosan érezni. Elkezdtem bocsánatot kérni, gondoltam, ha nincs itt az a drága iskolalátogatási papír, akkor már nem tök mindegy? Végül mégis meglett.
Eközben végig töltöttem ki a nekem adott űrlapot, és ha már nem éreztem magam volna elég kínosan, azt is elrontottam. Hiába szólt a csaj, hogy melyik számot kéri, ríttig a rosszat írtam. Újabb bocsánatkérés, majd kezdhettem elölről.
Ezután az egész után a kezembe nyomtak egy orvosi beutalót mondván, hogy nekem most el kell mennem orvoshoz az alkalmassági vizsgálat miatt. Ezt valahogy nem említették a munkahelyen... Reménykedtem, hogy elég csak a háziorvoshoz elmenni, de nem. Egy térképet is mellékeltek a beutaló mellé, majd magyarázta a csajszi, hogy szálljak fel erre a buszra, majd mennyek ennyit, majd szálljak le itt, majd forduljak erre, stb. Pánikba estem. Én, aki még GPS-szel sem tud tájékozódni, szálljak fel egy budai buszra, aminek még a megállója sem helyben van. Gondoltam, oké, menni fog, elég közel van, gyalogolni is lehet, ez csak egy egyenes út. Végül csak odataláltam az orvoshoz is, de azt a tipikus turistát képzeljétek el. Térkép a kezemben, jobbra-balra forgolódom, egyszer átmegyek az úttestem, majd visszarohanok, minden utcanevet elolvasok stb.
Abban egyeztünk meg, hogy most lejelentettek, de szerdán az iskolalátogatási papírral együtt (szigorúan csak is azzal) vissza kell mennem, és leadnom a többi papírt. Ami "tök jó", mert szerdán már kezdek, és 16-ig ben kell majd lennem, és csak addig van nyitva a diákszövetkezet. Anyu majd holnap megpróbál intézkedni a papírt illetően, ha nem jön össze, akkor majd ő elugrik a szövetséghez.
Miután visszaviszem a papírokat (ha egyáltalán én viszem vissza), nagyon remélem, hogy ezután soha nem kell ahhoz a szövetséghez visszamennem. Soha, soha, soha. Úgy beégettem magam, ráadásul engem néztek hülyének, néha még jogosan is...
Adry*, júl. 02. 17:43
Reggeli
Hát miről is írhatnék? Megyek edzeni és angoltanárhoz - egy újabbhoz. Közben lehet, hogy anyu szól az iskolalátogatási papír miatt, majd meglátjuk.
Amúgy már annyira nem parázok a holnap miatt. Lehet, hogy az segített, hogy kiadtam magamból (nagynénémnek telefonon keresztül magyaráztam, hogy hogy állok a munkához) vagy a tegnapi diákszövetség eset. Nem tudom, de most már jobban vagyok. Majdhogynem várom... Oké, azért túlzásokba ne essünk.
Adry*, júl. 03. 8:50
Jó tudni
Holnap lesz az első munkanapom. Már nem izgulok annyira, elején úgyis elmondják, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálnom.
Amit jó tudni, hogy sokkal kevesebbet leszek. Tudom, mostanában sem voltam sokat, de holnaptól ennyit sem leszek. A reggeli adagokról mindenképp le kell mondanom, aztán, hogy este mi lesz, azt nem tudom. Eleve csak négykor végzem, és ha hazaértem, nem a frissítés lesz az első dolgom. Most itt van az ouat-os oldalam is, ami még mindig csak alakulgat. De nem baj, lassan csak elkészülök vele. Jövőhéttől kezdődik a nyelvvizsga-előkészítőm is, plusz külön tanárhoz is fogok járni (igen, ami bevált, nagyon szimpatikus nő) és ezt mind a munka után. Az elkövetkező két hétvégén itthon sem leszek, azok is kilőve. Magamra is kell időt szánnom, úgyhogy őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi lesz. Szerintem visszatérek a sulis módszerre, vagyis inkább csak blogolás lesz, némi frissítéssel megspékelve. Vagy nem.
Adry*, júl. 03. 20:51
Elkezdődött a munka
A hétvégén nem leszek, vidékre utazom!
Most, hogy ezt tiztáztuk, térjünk is rá a lényegre:
Gondoltam rá, hogy írok tegnap, de úgy voltam vele, hogy minek? Konkrétan az első napon semmit sem csináltam.
A munkám annyi, hogy a gépen rögzítem a többiek által leltározott tárgyakat. Igen, ennyi. Naponta kell beszélnem a felettesemmel, amolyan jelentésként, de ennyi az egész. Tegnap ezért nem tudtam elkezdeni, mert ugye nekem mindig az előző napi adatokat kell felvinnem, de az csak az első nap volt. Több óráig benn ültem, és bámultam magam elé. Pár órát eltöltöttem azzal, hogy átnéztem azt a hatalmas excel táblázatot, kiírtam magamnak jó pár adatot, rendszereztem pár dolgot, és ennyi. Volt olyan pillanat is, amikor úgy éreztem, ha nem foglalom el magam valamivel a fejem a padon fog koppanni az álmosságtól.
Mai nap sokkal pörgősebb volt, sőt. Reggel persze nem volt még semmi anyagom (ami azért nem jó, mert már előzőnap délután el kellett volna küldeniük), és egyből kiesett több mint egy óra. Később a helyi leltározó srác a kezembe nyomott pár papírt, amikkel már tudtam mit kezdeni A többieké még mindig sehol sem volt. Végül körbetelefonáltam (egy bunkóval is összetalálkoztam, akit holnap megint fel kell hívnom, szuper...), szóltam a felettesemnek is, ő is intézkedett, és délutánra már volt min dolgoznom. Be se tudtam fejezni. Még jó, hogy holnap korábban kell, hogy mennyek. Igaz nem lesz benn senki, de hoznom kell a napi normámat, ami azért nem kevés.
Úgy igazából a munka elején nem volt semmilyen különösebb érzésem. Gondoltam, hogy oké, enyém a legegyszerűbb része, simán beírok adatokat egy táblázatba, viszont a többieknek ide-oda kell rohangálni a bútorokért. Én jártam a legjobban.
Viszont így a nap végére, megint elgondolkodtam. Nekem kell bevinnem az adatokat, az én kezemből fog az osztályvezető kezébe jutni. Ha valamit nagyon elgépelek, akkor az már az én hibám lesz.
Azért várom, hogy véget érjen ez a három hét. De ki tudja, lehet, hogy egy hét múlva ilyenkor már tök jól belejöttem a munkába, és csak úgy bejárok elvégezni a dolgom, minden félelem és aggodalom nélkül.
Adry*, júl. 05. 21:38
Kezdődik
A mai nappal kezdődött el az évem (sőt talán az életem) eddigi legforgalmasabb időszaka. Minden hétköznap 4-ig az irodában ülök, utána vagy az egyik helyre rohanok angolra, vagy a másikra. Hétvégén megint elutazom "vidékre" (Zalaegerszeg), és edzésre nem is tudok járni. Megpróbálok minden alkalmat kihasználni egy kis sétára. Sőt, a lányokkal sem tudok találkozni. Sz.-szel is olyan régen beszéltem, de ha én nem hívom fel, akkor nem is hallok róla...
Nem mondanám, hogy már megszoktam a munkát. Még ma reggel is görccsel a gyomromban szálltam be kocsiba. A rádióban pont hallottam egy brit kutatásról, miszerint a britek nagy része már előzőnap, vasárnap 16 órakor elkezdenek stresszelni a hétfői munkanapon. Most már én is tudom, miért. Igaz, pont abban az órában, vasárnap jobb dolgom is volt, mint a munkára gondolni - szülinapi buli, jól bezabáltam, amiért hatalmas bűntudatom is van -, de az este már többször az eszbe jutott.
Ma is szinte én voltam benn legkorábban, és 5 órán keresztül semmit sem tudtam csinálni. Nem kaptam meg új az gépemet, és a főnököm irodájába ültem, és bámultam ki a fejemből. Később átküldtek a főnököm főnökének irodájába, mivel úgyis a szinte sosincs ott, és ott van hely a gépnek. Egy faltól-falig üvegezett iroda, sínekre néző panorámával, és meleg levegővel. Leültem, és vártam. Már eleve hullafáradt voltam - nem tudom miért, már hétvégén is bealudtam az esti film elején, ami megjegyzem, hogy 8-kor kezdődött -, de az az iroda csak rátett egy lapáttal. Egészen biztos vagyok benne, hogy kicsit be is aludtam. Jól kezdem a dolgozó nő szerepem - a negyedik munkanapon bealszom a főnök irodájában.
A munkaidő után elindultam az angoltanár(om)hoz, akivel szerdán találkoztam először. Már nyugodtan használhatom a biztokos jelzőt, mert biztos, hogy ő lesz az. Nagyon jó tanár, és ezt komolyan mondom. Már most az első órán tanultunk advanced grammart, vocabluraryt, jó pár tippet adott a tanuláshoz. Úgyhogy végre találtam egy igazán jó tanárt.
Megbeszéltük, hogy végül mégsem megyek felsőfokra augusztusban. A próba, amit írtam olyan 50% lett, ami még nem elég. Ha mindent beleadnék (a tanárom nagy segítségével), akkor sikerülhetne, de nem tudok most csak az angolra összpontosítani. Amúgy sem voltam biztos a nyelvvizsgában. Marad őszre, ami nagy segítség az érettségihez is.
Holnap kezdem el a telc felkészítőjét, kíváncsi vagyok a próbavizsgára. Remélem nem égek be annyira, hogy még az 50%-ot sem teljesítem...
Adry*, júl. 09. 22:24
Kétségek
Most eredetileg a naplómba írtam volna, de a naplós tollam kifogyott, a másik kedvencemet pedig nem találom. Komolyan mondom, a tollaim maguktól felszívódnak. Egyik nap még itt hever a többi toll között - amik persze nem fognak rendesen - , másnap meg arra ébredek, hogy egyiket sem találom. Hiába van egy hatalmas tárolom ceruzáknak és tollaknak, tele van használhatatlanokkal. Azt is ki kéne selejtezni....
Kezdenek kétségeim lenni a munkával kapcsolatban...Biztos kellet ez nekem? A mai már a 6. munkanap volt, de most sem volt konkrét helyem. Beküldtek a főnök irodájába, kiküldtek, majd vissza, majd újra ki, minden össze-vissza volt. Nem értem mért nem lehetett volna már az érkezésem előtt elintézni mindent. Ha minden igaz, most már van fix helyem. Átraktak az informatikusok irodájába, de már nem érdekel, hogy hol vagyok. Sőt, talán még jobb is. Ott biztos lehetek abban, hogy minden rendben lesz a géppel.
Talán nem leltározással kellett volna kezdeni. Talán idősebben, némi tapasztalattal még élvezném is. Talán hagyni kellet volna az egész munka témát jövőre. Túl sok a talán. 16 éves fejjel, 0 tapasztalattal, egy irodában bezárva, körülvéve nálam kétszer, háromszor idősebb, tapasztalt, képzett emberekkel elég hirtelen jött.
Adry*, júl. 11. 22:19
Hiányzik
Istenem, mennyire hiányzik az oldalszerkesztés, a PS-ezés, és a gp világa úgy ahogy van!
Mióta (leghamarabb) este 7-re érek haza, semmi időm nem marad a saját élvezetemre, a honlapszerkesztésre. Ma is hazajöttem, úgy félórát elvoltam, majd beültem a gép elé, több mint egy órán keresztül a nyarat tervezgettük a csajokkal, és máris este van, fürdés, fogmosás, ágyazás, egyéb teendők, és most itt ülök.
Munka előtt mindennap néztem a híres lapokat, csodáltam az új designokat, benéztem a cseréimhez, de most... Örülök, ha a saját oldalamra fel tudok nézni, nemhogy még frissítsek is. Nem mondom azt, hogy a legnagyobb vágyam a frissítés, mert akkor valahogy megoldanám, de vannak most fontosabb dolgok is.Egy új design sem ártana, aminek már rég megvan a terve, de sose tudok nekikezdeni.
A munkát már nem élem meg olyan rémálomként. Jobb így, hogy átkerültem egy másik osztályra. Sokkal nyugisabb, nem érzem magam kényelmetlenül.Már csak 6 nap. (Igen, azért még mindig visszaszámolom a munkanapokat).
Ahogy újra és újra átolvasom, egyre értelmetlenebb az egész szöveg... Mindegy, ne várjatok tőlem többet este fél 11-kor.
Adry*, júl. 16. 22:34
"Ma Cherie"
Tudhatjátok, hogy megvan a saját zenestílusom (nem akartam konkréten kimondani, hogy 'emos stílusom', mert nagyon távol állok a tőlük, csak a zenéjüket imádom), mégis ezt a számot egymás után vagy tízszer megtudnám hallgatni - ami nagy szó, ha elektronikus(?) zenéről van szó.
Hogy miért? A válasz egyszerű: emlékek. Ezt a számot is lejátszották a fiúk azon a bizonyos estén a kirándulás ideje alatt. Ennyi idő után is sokszor eszembe jut. Az alkoholtól felpörögve én is felálltam arra a színpadra, és beszálltam a rögtönzött buliba. Nem érdekelt, hogy ki láthat, ki mit gondolhat, én táncoltam, és élveztem az éjszakát.
Azon bizonyos pillanatok egyike, amiket újra átélnék. Az a tipikus, ha utazhatnék az időben, nem azért tenném, hogy megváltoztassam a múltat, hanem újra átélném. Hát igen, az elmúlt pár hónapban volt pár ilyen alkalom...
Ahogy most így írok, egyre jobb és jobb hangulatom lesz. Belegondolok azokba a dolgokba, amik még várnak rám. Újabb osztálykirándulások, kocsmázások, az egyszerű összejövetelek a csajokkal (már a nyaralás is biztos velük). Még egy fiú gondolatával is el merek játszani...
Adry*, júl. 19. 22:29
Mi van velem?!
Nem tudom, hogy mi zajlik le a kis agyacskámban, a munkahelyi stressz, az idegesség vagy csak simán a fáradság az oka, de mostanában nagyon sok mindenről megfeledkezem!
Még múlthéten otthon hagytam a belépőkártyámat, ami mellett volt az ebédkártyám is. Nem elég, hogy nem tudtam kimenni a mosdóba, de még apám fizethetett az ebédért is. Mostani angolórára elfelejtettem megkérdezni egy fontos dolgot, és pénzt sem vitte rá. Pedig alkalmanként kellene fizetnem. Elég kínosan éreztem magam, mert a tanáromnak pont kellet volna a készpénz. Ma reggel az edzésre mind a bérletem, mind a törölközőmet otthon hagytam. Remekül indult a napom.
Össze kell magam szednem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy szétszórt semmiképp. Már csak két nap van hátra a munkából.
Adry*, júl. 21. 10:15
Súlyaggodalmak
Annak örömére, hogy ma kivételesen nem mentem magántanárhoz, elmentem edzésre, ami a tegnapi Trófea után nagyon kell(ett). Megyek még szerdán, pénteken, és reményeim szerint hétvégén is. Muszáj behoznom ezt a közel 3 hét lemaradást, amíg nem tudtam járni. Terveim szerint mostanra 2 kilóval kéne kevesebbnek lennem. Már egy ideje nem mertem ráállni a mérlegre (pedig már a rögeszmémé volt, hogy legalább két naponta megmérem magam), majd hétfő reggel.
Lehet, hogykedzek belefáradni ebbe a fogyózásba. Közel egy éve komolyan sportolok, fogyózom, aminek meg is van az eredménye. Most kezdem megszeretni magam, már szinte mindenféle ruhát felvehetek 38-as (vagy felsők esetében akár kisebb) méretben. Nincs annál jobb érzés, amikor azért nem tudok felpróbálni egy tetszetős darabot, mert nincs a méretemben. Igen, ez régebben is volt, de most már az a baj, hogy a választható ruhák túl nagyok. Amikor a legdivatosabb szoknyát felpróbálom, és én magas is meglepődöm milyen csinosan áll. Vagy felveszem a legújabb ruhám a holdjáró magassarkúmmal, és büszkén kihúzom magam.
Nem adhatom most fel!El kell érnem az álomsúlyomat (~57 kg, ami a magasságomhoz, és a felépítésemhez tökéletes), hogy még magabiztosabb legyek. Hiába vannak már most nagyon stílusos darabjaim, amíg nem érzem biztosnak azt, ami alattuk van, nem állok meg. Úgy tervezem, hogy Karácsonyig fogyókúrázok, majd jöhet a nehezebb része: a megtartás. De az még messze van.
Adry*, júl. 23. 21:34
És vége
El sem hiszem, de ma volt az utolsó napom dolgozó nőként. Végre nem kell napi 8 órát a gép előtt töltenem, és ecxel táblázatot töltögetnem. Nagyon hamar elrepült ez a három hét,pedig mennyit nyafogtam, hogy a munka milyen rossz, mennyire nem nekem való.
Vegyes érzelmekkel léptem ki az irodaház kapuin. Nagyrészt boldog voltam. Vége volt ennek az egésznek, sikeres túléltem, teljesítettem a feladatom - már csak abban kell reménykednem, hogy jól is -, a sok negatív érzelem ellenére is mindig bementem, jó pofát mutattam hozzá, és megcsináltam, amit kellett. Levehettem a terhet a vállamról,végre visszatérhetek az életemhez - angolórák, edzések, találkák és persze oldal minden mennyiségben.
Egy egészen kis részem mégis sajnálta, hogy el kell mennem. Mióta átkerültem másik osztályra, sokkal jobban éreztem magam. Eléggé beleszoktam ebbe a monoton életbe. De az biztos, hogy könnyen magam mögött tudom hagyni.
A nyári terveim közt kipipálhatjuk a diákmunkát. Még annyi a teendőm, hogy holnap el kell mennem ahhoz kedves emberekkel teli diákszövetséghez, és utána tényleg lezárhatom ezt a fejezetet az életemben.
Adry*, júl. 24. 22:47
Egyelőre ennyi
Annak ellenére, hogy mai napom már hivatalosan szabad, a nap nagy részét talpon töltöttem. Eleve már hajnali hatkor fenn voltam, meignt fel voltam pörögve. Este is vagy félórát forgolódtam, mire sikerült elaludnom, úgy fel voltam dobva a munka vége miatt. Megreggeliztem, gyorsan összekészülődtem, majd hétkor elvitettem magam edzésre. Gyorsan lezavartam az egészet, mert mennem kellett angolra, de persze a tesztet megint nem csináltam meg, úgyhogy edzésről hazaérve, összedobtam pár feladatot. Külön angol után (ami megint nagyon jó volt), elmentem Budára a "kedvenc" diákszövetségemhez, és beadtam a jelenléti ívem. Ha minden igaz, másfél hét után már meg kell kapnom a fizetésem, ami nem lesz semmi. Gondolj bele, 15 munkanap és mindennap 8 óra munkaidő. Ez még a legalacsonyabb díjazással se lenne kevés. Mire hazaértem már majdnem két óra volt, gyorsan összedobtam magamnak valami lightos, tápláló ebédet, takarítottam, majd végre foglalkozhattam a saját dolgaimmal.
Adry*, júl. 25. 18:45
Rejtett düh
Az utóbbi fél évben észrevettem, hogy rengeteg elfojtott düh van bennem. Mindig is hirtelen haragúnak tartottam magam, de ez már több annál.
Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, hogy ha valaki még egy szót is szól, felrobbanok. Nem kell semmi extra dologra gondolni, akár egy egyszerű kérdés is elég. Mondok egy példát: suliban vagyunk, becsöngettek, a tanár már 10 percet késik, erre egy barátnőm - nem ám egy fiú, hogy csak szívasson - halál komolyan megkérdezi tőlem, hogy hol van a tanár. Ekkor szoktam érezni, hogy felforr az agyvizem. Talán az árnyéke vagyok én, hogy tdujam minden lépését? Ne engem késezgessenek ilyen idióta, fölösleges kérdésekkel. Még jobb, ha többen is megkérdezik. A másik kedvencem, amikor cserélgetjük a termeket, már senki sem tudja, hogy hol vagyunk, egy lány (nem is akárki...) háromszor is megkérdezi tőlem, hogy hol lesz most az óra. Honnan a francból tudjam?
Ilyen alkalmakkor csak veszek egy mély levegőt, és megpróbálok a legkevésbé bunkón válaszolni. De persze ekkor már benne van az a bizonyos él a hangomban, és sokszor nem sikerül az utóbbit teljesíteni.
Otthon is, ha valamelyik szülőm terjeszti a hülyeségeket, hogy én ezt mondtam, nekem majd azt kell csinálnom, majd az lesz, stb., na akkor még jobban fel megy bennem a pumpa. Nem is tudok olyan dolgot, ami jobban ki tudja verni a biztosítékot, mint amikor kifordítják a szavamat, és mindenféle ostobaságot hozzáraknak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mats Strandberg, Sara B. Elfgren - Tűz [
Most eredetileg a naplómba írtam volna, de a naplós tollam kifogyott, a másik kedvencemet pedig nem találom. Komolyan mondom, a tollaim maguktól felszívódnak. Egyik nap még itt hever a többi toll között - amik persze nem fognak rendesen - , másnap meg arra ébredek, hogy egyiket sem találom. Hiába van egy hatalmas tárolom ceruzáknak és tollaknak, tele van használhatatlanokkal. Azt is ki kéne selejtezni....
Nem tudom, hogy mi zajlik le a kis agyacskámban, a munkahelyi stressz, az idegesség vagy csak simán a fáradság az oka, de mostanában nagyon sok mindenről megfeledkezem!
