Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?

A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.

Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.

Csilagozás: 3/5

Elég vegyes érzelmek kavarognak bennem ezzel a regénnyel kapcsolatban… Volt olyan momentum, ami tetszett, de volt bőven olyan is, amitől már legszívesebben a hajamat téptem volna.

Kezdjük az előbbiekkel. Matthew stílusa igazán egyedi. Az elbeszélés E/1-es, Leonardo – a főszereplő – szemszögéből, és konkrétan mintha beleszállnák egy tini fiú fejébe. Mások lenézése, amilyen a véleménye a világról és embertársairól és egyszerűen az, ahogy csak gondolkodik. Ngayon élethű az egész. Fontosnak tartom megemlíteni Herr Silverman karakterét. Imádtam. Nem véletlenül ő lesz az, aki végül megmenti Leot. Megmutatja, hogy másnak lenni jó, de egyben nagyon nehéz dolog is. Hinnünk kell abban, hogy a jövőnk sokkal jobb lesz, és adni kell neki egy esélyt, hogy az a bizonyos jövő el is érkezzen. A regény szerkezete se mindennapi. Össze-vissza ugrálunk az időben, és így ismerjük meg Leo számára fontos személyek történetét, és persze az életében lezajlott tragédiákat.

De térjünk rá azokra a részekre, amikkel nem igazán voltam elégedett. A sok lábjegyzet. Értem én, hogy ez része Leo stílusának, de egy idő után már nagyon bosszantó volt, hogy az oldalon lévő lábjegyzet hosszabb, mint maga a szöveg. Jó párszor éreztem, hogy ezt az író simán belerakhatta volna magába a regénybe, tökéletesen odaillet volna. A virtuóz és a lelkész lánya. Semmi bajom se volt a karakterükkel, csak azt nem értettem, hogy mért kell mindkettőjükkel ilyen rondán lezárni a kapcsolatot. Azért Matthew igazán adhatott volna azokhoz a búcsúkhoz valami pozitívabbat, ha már Leo akkor látja őket utoljára. Egyszerűen én nem így rendeztem volna le. Az utolsó nagyobb dolog, amivel nem vagyok kibékülve, az maga a befejezés. Számomra egyértelmű volt, hogy Leo életben marad (hiszen akkor miről szólna a könyv?), de az utóéletéről igazán megtudhattunk volna többet is. Mégis mi lett vele?! Később megölte magát vagy valóban valóra váltak a jövőből írott levelek? Számomra nem egyértelmű. Vannak jelek, amik az utóbbit alátámasztják, de még így se tiszta. Még annyit hozzátennék, hogy Leonardoval se értettem mindig egyet. Ha olyan nagyszabású gondolatai vannak, mért nem mondja ki őket őszintén, hogy más is megérthesse, mi is zajlik abban az okos kis fejében?

Összességében számomra nem igazán érte meg a ráköltött pénzt, de azt egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt. A tanulság és a mondavalója nagyszerű. Már csak amiatt megérni minden tizenévesnek elolvasnia. Részemről 3 csillag.